Margaretha Geertruida Zelle néven látta meg a napvilágot, 1876. augusztus 7-én, a hollandiai Leeuwarden városban. Egyetlen lány egy módos, kalapgyártással foglalkozó üzletember, Adam Zelle öt gyermeke közül. Édesapja egy kalapüzletet működtetett a városban, de üzleti spekulációk után 13 éves korában édesapja üzlete csődbe ment. Ugyanebben az évben meghalt az édesanyja is, ekkor a család Amszterdamba költözött.
Édesapja a kikötővárosban újból megnősült, Margarethát anyai nagyanyja vette magához, majd nagybátyja a Leiden város óvónőképző intézetébe íratta be. Margaretha azonban abbahagyta tanulmányait és egy Hágában élő másik nagybácsihoz költözött. 18 éves korában, feleségül ment a skót Rudolf MacLeod tengerésztiszthez. Két gyermekük született. Férjét Szumátrára küldték. Itt már Margaretha nagy társasági élet központjába került, s idegen nyelvekben való jártassága miatt szalonját igen sokan látogatták. 1988-ban egyetlen fiuk mérgezés következtében meghalt, lányukat is alig tudták megmenteni az orvosok. Ekkor a házaspár elhidegült egymástól. 1900-ban McLeod kilépett a holland hadseregből és Sindanglaja szigetre költöztek. Itt McLeod közölte Margarethával, hogy el fogja hagyni. Margaretha nem egyezett bele, hogy közös leányuk felügyeletét McLeod kapja meg. A kétségbeesett asszony elhatározta, hogy, elhagyja a családot, és új életet kezd. Lányával levelezni szeretet volna, ezt azonban volt férje nem engedte.
1905-ben Párizsba szökött. A Guimet Múzeumban lépett fel először keleti táncosnőként. Hamarosan mint táncosnő és kurtizán bukkan fel a köztudatban. A lenge öltözetben előadott egzotikus táncok hamar népszerűvé tették a párizsi éjszakai életben. A sajtó egy európai tengerésztiszttel házasságot kötött indiai hercegnőként mutatta be. Így született meg Mata Hari, aminek jelentése “hajnal szeme”. Európa szerte ismerté vált, fellépet Berlinben, Rómában, Egyiptomban és Bécsben is. A háború kezdetéig Párizs és Berlin között ingázott. Táncosnői pályafutás nem tarthatott sokáig. 1912-re már a luxus prostituáltak, a művelt és igényes kurtizánok életmódjára kényszerült. Szeretői között ott volt több francia katonatiszt, német herceg, sőt, a császárság trónörököse is.
1914 májusában Németországban lépett fel, ahol a felháborodott nézők feljelentették. A németek figyelmét ezzel magára vonta. Azt állították, hogy egy német kémiskolában töltött 15 hetet, amely után ő lett a H–21-es ügynök. Mata Hari ezt mindvégig tagadta, és belegondolva nem is túl sok igazság lehetett a dologban. Hiszen egy titkosszolgálat nem biztos, hogy egy olyan kémet szeretne, aki mindenhol magára vonja a figyelmet. Az első világháború kitörése után néhány nappal tért vissza Franciaországba. Mivel ekkoriban mindenki gyanús volt, egyre jobban felhívta magára a figyelmet a különböző nemzetiségű férfiakkal tartott kapcsolataival.
Szeretett volna kiszállni a táncosnői kurtizáni életből, mivel szerelmes lett egy orosz katonába Vlagyimir Maslovba. A férfi megsérült, és egy katonai kórházba került. Margaretha engedélyt kért, hogy oda utazhasson és meglátogathassa szerelmét. Ezzel magára irányította a francia titkosszolgálat figyelmét. Georges Ladoux kihallgatta az asszonyt, majd megkérdezte, hajlandó lenne-e kémkedni Franciaország számára. Mivel nagyon szép summát ígért neki, így elvállalta.
Kém karrierje nem volt túl sikeres, hiszen a feltűnő nő egyből felkeltette a titkosszolgálatok figyelmét. Madridban egy Arnold Kalle nevű német hadnaggyal volt viszonya. Csak annyit tudott meg tőle, hogy tengeralattjáróval német és török tiszteket akarnak partra tenni Marokkóban. Sürgősen Párizsba továbbította az információkat, ott azonban már tudtak erről. Így nem fizettek neki. Ekkoriban kezdték feltörni a németek által használt kódokat. Franciák elkaptak egy kódolt üzenetét, amelyben egy asszonyról, a H–21-es ügynökről volt szó, aki állítólag 5000 frankos csekket kapott. Erre a francia titkosszolgálat felfigyelt. Mata Hari vajon kettős ügynök? Vagy a németeknek dolgozik? Sok kérdés merült fel ezzel az üzenettel kapcsolatban.
1917. február 13-án a párizsi Plaza-Athénée Hotelben letartóztatták az egykori táncosnőt. Szállásán 5000 frankos csekket találtak.
1917 júliusában perbe fogták. A vád képviselője, André Mornet hadnagy, a védelemé pedig Edouard Clunet, Margaretha egykori szeretője volt. A vád szerint az ő lelkén száradt 50 ezer francia katona élete, akik a Földközi-tengeren elsüllyesztett hajókon vesztették életüket amiatt, mert Mata Hari elárulta a hajók pontos indulását. A háború idején a kémgyanús személyek számára nem volt kegyelem.
A bíróság halálra ítélte!
1917 október 15-én állították kivégző osztag elé. Kivégzésére elegánsan öltözött fel. Mikor beakarták kötni a szemét, azt kérte hogy ne tegyék és az oszlophoz sem kötözték ki. A sortűz azonnal végzett vele, de az akkori protokollok szerint még halántékon is lőtték.
Kivégzése körül sok-sok legenda terjeng. Egyik szerint kivégzése előtt csókot dobott a katonáknak, másik szerint pedig a lövések előtt szétrántotta ruháját. De van olyan abszurd legenda is, hogy bekellet kötni a kivégzőtisztek szemét, nehogy áldozatul essenek Mata Hari csábításának. De olyan legenda is akad, ami szerint azért volt ilyen bátor, mert azt a fülest kapta, hogy csak vaktöltény van a fegyverekben. Ezt utólag sajnos már nem tudhatjuk. De legendájához, és sok sok évtizedes ismertségéhez hozzátartoznak.
Élete sok filmest megihletett.
Forrás:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/mata_hari
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mata_Hari_(t%C3%A1ncosn%C5%91)
Képek:
Kommentek