Ma, mikor bárki tanulhat főiskolán/egyetemen nemtől és származástól függetlenül, nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett egy olyan korban élni, mikor a nőknek mindez szinte lehetetlen volt. Amikor ahhoz, hogy álmaikat elérjék, országokon át kellett utazniuk. De voltak olyan nagyszerű nők, akik minden nehézséggel megküzdöttek azért, hogy alkossanak, eredményeket érjenek el. Mindezzel a kitartással, példát mutatva a jövő nemzedékeinek. Ilyen volt ő is, aki olyan magasra szárnyalt, hogy nőként először kapott Nobel-díjat.
Marie Curie, aki Marie Skłodowska néven született Varsóban 1867. november 7-én. Tanár házaspár legkisebb gyermeke volt. Édesanyját és lánytestvérét korán elveszítette, emiatt elfordult a vallástól, ezután agnosztikus szabadgondolkodónak tartotta magát. 15 évesen érettségizett, de főiskolára nem vették fel, mivel nő volt és lengyel származású. Az 1863-as lengyel felkelést követően a család jelentős anyagi veszteséget szenvedett. Az érettségi utáni évet Maria vidéken töltötte apja rokonainál, majd visszaköltözött Varsóba, ahol mint magántanító dolgozott. Segítette testvérét Bronisławát, aki orvostanhallgató volt. Megegyeztek, hogy segíti anyagilag az orvosi egyetem elvégzésében, majd mikor ő végez akkor viszonozza a segítséget.
Kazimierz Żorawski
Marie nevelőnői állást vállalt apja rokonainál, egy Żorawski nevű földbirtokos családnál. Itt beleszeretett a fiatal, matematikusnak készülő Kazimierz Żorawskiba. A szerelem ugyan kölcsönös volt, de a család nem támogatta a nincstelen lánnyal való házasságkötést, a fiú pedig nem szállt szembe a szülői akarattal. Ezután Marie elvesztette állását. A Balti-tenger mellett, Sopotban szerzett nevelőnői munkát, ennek keresetéből támogatta testvérét. 1890-ben végzett Bronisława egyetemi tanulmányaival, aki közben férjhez is ment. A végzés után elhívta testvérét magához Párizsba, de Marie ezt visszautasította, mivel még reménykedett, hogy a házasság Kazimierz Żorawskival teljesül. Visszaköltözött édesapjához Varsóba, ahol segédtanítóként dolgozott, és elkezdte tudományos felkészülését unokatestvérével, aki korábban Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus asszisztenseként dolgozott. 1891-ben Kazimierz Żorawski levélben szakított Marie-val.
Pierre Curie és Marie Skłodowska
A visszautasítást követően Párizsba költözött nővéréhez, elkezdte tanulmányait a párizsi egyetem természettudományi karán, ahol fizikát, kémiát és matematikát tanult. Kibérelt egy kis lakást Párizs diáknegyedében, nappal az egyetemi órákat látogatta, este pedig magánórákat adott, így tudta eltartani magát. 1893-ban fizikából, rá egy évre 1894-ben pedig matematikából diplomázott. Munkát kapott a későbbi Nobel díjas Gabriel Lippmann kutatólaborjában. Ekkoriban ismerkedett meg Pierre Curie-vel, akivel közös érdeklődésük a mágnesesség iránt hozta őket össze. Marie nem tudott letenni arról a vágyáról, hogy karrierjét otthon építse, 1984-ben visszaköltözött Varsóba, ahol jelentkezett oktatónak a Jagelló Egyetemre. Azonban az visszautasította őt női mivolta miatt. Ezt követően visszautazott Párizsba. A távolság Pierrel való kapcsolatát csak még erősebbé tette. 1895 nyarán összeházasodtak. A munka és a kerékpározás volt a közös kedvtelésük. Marie megtalálta Pierre személyében élete társát, akire a magán és a tudományos életben is támaszkodhatott. Két lányuk született Iréne és Éve. Marie szerette volna, hogy a lányai megtanuljanak lengyelül, így lengyel származású nevelőnőt alkalmazott illetve gyakran vitte lányait Lengyelországba.
1896-ban Henri Becquerel felfedezte a radioaktivitást. Ezt követően Madame Curie egy férje által fejlesztett elektrométerrel elkezdte kutatni a urán által termelt elektromosságot. Rájött, hogy az elektromos áram, amely az urán körül mérhető az atomokból ered, nem pedig azok kölcsönhatásából. Később tovább folytatta kutatását. Az urán, uránszurokérc és kalkolitot vizsgálta. Rájött, hogy az uránszurokérc négyszer a kalkolit pedig kétszer aktívabb az uránnál. Ezzel ráj
1903-ban professzora Henri Becquerel felügyelete alatt megkapta a doktori címet. Franciaországban első nőként kapta meg ezt a címet. Ugyan ebben az évben csoportos Nobel-díjat kaptak Henri Becquerel, Pierre Curie és Marie Curie kutatási eredményeikért. Sajnos személyesen nem tudták a díjukat átvenni. A díj mellé járó pénzből lakásukat újítatták fel, illetve segítettek belőle rászoruló diákokon.
A Nobel-díj hirtelen ismerté tette a Curie házaspárt. Marie Curie volt az első nő, akit a svéd akadémia ezzel a díjjal tüntetett ki. A Sorbonne-on Pierre professzori beosztást kapott, azonkívül engedélyt saját laboratóriuma felállítására; a laboratórium kutatási igazgatójaként az egyetem Marie-t nevezte ki.
Pierre Curie 1906. április 19-én egy esős napon a Dauphine nevű utcán igyekezett átmenni, amikor egy lovaskocsi kerekei alá került és koponyatörést szenvedett, és a sérülés következtében életét vesztette. Marie-t férje elvesztése rendkívül megviselte. Május 13-án megkapta férje helyét az egyetemen, és megkapta a laboratórium teljes vezetését. Ezzel Marie kilépett férje árnyékából. Így lett az egyetem első női professzora. Ezt követően mindjobban belevetette magát a munkába, ezzel kitöltve a férje által hagyott űrt.
1911-ben megkapta második Nobel-díját, kémiai felfedezéseiért. A polónium és a rádium felfedezéséért és sikeres izolálásáért. Ezt követően egy lengyel delegáció megkereste Marie-t, hogy visszacsábítsák Lengyelországba. Ám ez meghiúsult, mivel depresszióval és vesebántalmakkal kórházba kellett szállítani Marie-t.
Paul Langevin
Pierre Curie halála után Marie szerelmi viszonyba kezdet a nála 5 évvel fiatalabb házas Paul Langevin-nel. Az 1910 és 1911 között tartó viszonyuk nagy botrányt kavart. Paul elhagyta családját és a kitudódó szerelmi viszony felkavarta a lakosságot. Sok idegenellenes csoport ellene fordult, elkezdték találgatni, hogy nem e zsidó származású, illetve hosszú ideig, mint házasságromboló jelent meg az újságok lapjain.
A második Nobel díj hozzásegítette, hogy elérje a Rádium Intézet létrejöttét. 1914-én átadásra került az intézet, ahol fizikai, kémiai, és orvostudományi kísérletek folytak. A hely még négy Nobel-díj nyertesnek lett a bölcsője; ezek között volt Marie lánya, Irène Joliot-Curie, és veje, Frédéric Joliot-Curie.
Az 1. világháború idején Curie szorgalmazta a mozgatható radiografikus egységeket a katonák sebesüléseinek jobb kivizsgálásáért. Skłodowska-Curie személyesen szolgáltatta a csöveket, amelyeket tisztított rádiumból állított elő. Röviddel a háború kitörése után az ő és férje arany Nobel-medálját is háborús célokra adományozta. Az I. világháború alatt leányával, Irène-nel együtt a röntgenográfia alkalmazásainak fejlesztésén dolgozott.
Irène Curie és Marie Curie munka közben.
1921-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy előteremtse a rádiummal való további kutatásokra az anyagiakat. Marie Curie sok előadást tartott, főleg Belgiumban, Brazíliában, Csehszlovákiában és Spanyolországban. A nyilvános szereplések kimerítették, de kitartásával sikerült a szükséges anyagiakat előteremtenie. Így 1925-ben megalakult a varsói Radium Intézet, ahol orvos nővére, Bronisława volt az igazgató.
Mivel abban az időben még nem tudtak a radioaktív sugárzás veszélyes hatásairól, a Curie házaspárnak fogalma sem volt arról, milyen árat követelt kutatói munkájuk. 1934 július 4-én aplasztikus anémiában a Sancellemoz nevű szanatóriumban életét vesztette. Halálát bizonyosan az ionizáló sugárzás okozta. Marie elővigyázat nélkül dolgozott a radioaktív anyagokkal. Kezén rádium okozta égésnyomok voltak láthatóak.
A sceaux-i temetőben temették el férje mellé. Hatvan évvel később, 1995-ben maradványaikat a párizsi Panthéonban helyezték el. Marie az első nő volt, akit saját érdemei miatt helyeztek a Panthéonba.
A Curie házaspár büszke lehetett volna lányaira, hiszen ők is jelentőset alkottak. Idősebb lányuk, Irène 1935-ben kémiai Nobel-díjat kapott azért a felfedezéséért, hogy ha az alumíniumot alfa sugarakkal bombázzák, az neutronokat bocsát ki magából és radioaktívvá válik. Irène húga, Ève Curie, anyja halála után megírta Marie Curie életrajzát.
Forrás: